Nekem azt mondták, jogaim vannak. Az jó... Vagy nem?

Mostanában az emberek nagy része is rájött, hogy vannak jogai. Csak sajnos, valamiért nem azok a jogok kapnak hangsúlyt, amiknek kéne - szerintem.

Mert úgy látom, manapság az emereknek:
- Jogukban áll önző módon mindenkit eltaposni. Saját érdeket mindenek fölé helyezve átgázolni.
- Jogukban áll mindenkit pocskondiázni - az internetnek hála sokszor álnéven és ál-arckép mögé bújva.
- Jogukban áll véleményt nyilvánítani, ha kérdezték, ha nem. Mindenbe beleszólni, harsogni, mocskolódni.
- Jogukban áll ujjal mutogatni másokra, más hibáit nagyítóval szemrevételezni, mindenbe belekötni.

Mert hisz hogy mer nyilvános helyen szoptatni egy anya, szégyen gyalázat és mennyire undorító, menjen haza! - mondja a bölcs, de aztán máris a mellét veri, mikor ő, vagy a családtagja teszi ugyanezt - hisz Neki joga van megetetni a gyermekét ott és akkor, ahol és amikor akarja.

És hogy mer az a cafat nagyon gazdag férfival kapcsolatot vállalni, hisz mindenki tudja, csak a pénzre hajt, de bezzeg ha Ő lenne a helyében, eszébe sem jutna a vagyonra gondolni, csak a tiszta szerelemre.

És ki az a nem normális, aki albérletbe gyereket vállal, és miért kell hisztizni hagyni egy gyereket?És micsoda cemende, aki nős férfival kavar és mekkora lúzer, akinek 30 évesen csak a macska jutott... És persze itt van az a barom is, aki az útra mer lépni gyalog, amikor Ő épp arra vezet, de miért nem áll meg azzal a nyamvadt autóval, ha sétálni támad kedve.

És mi az, hogy valaki meri a saját életét élni, saját gondolatait elmondani? Pofa be és álljon be a sorba!

Azt csak annak szabad, aki legjobban mutogat másokra.

Jaj, ne legyünk már folyton ennyire agresszív, másokra mutogató undok dögök! Mire jó ez az állandó acsarkodás?

Igen, vannak jogaink! Kell, hogy legyenek! Csak szerintem azok másról kéne, hogy szóljanak!

Szerintem:
- Jogunk kellene, hogy legyen  szeretteinkkel foglalkozni, gyerekeinket felnevelni, betegeinket ápolni.
- Jogunk kellene, hogy legyen a segítségnyújtás - néninek, bácsinak, gyereknek, felnőttnek, kutyának, macskának, minden rászorulónak.
- Jogunk kellene, hogy legyen odafigyelni a környezetünkre, nem csak önmagunkra. Ültessünk fát! Neveljünk palántát! Szeressünk másokat!

Jogunk kéne, hogy legyen a szabad gondolat, a saját élet és az, hogy mindezt másoknak is meghagyjuk.

Jogunk lehetne együtt, egymás mellett élni a természettel, állatokkal és emberekkel egyaránt. Jogunk lehetne a tolerancia.

Naszóval! Ültessünk fát! Ne más dolgába fröcsögjünk bele, mert az csúnya dolog. Hát nem?