Mikor is nyaraltam életemben először egyedül? 19 éves voltam.

Az volt az első olyan nyaralás, amit saját zsebből fizettem. Nem a sulitábor volt, nem is apu munkahelyének üdülője. Nem szervezett út.
Csakis saját pénz, saját ötletek, saját szervezés. 

Sátrazás a csajokkal a Velencei-tónál.

Sátoroztatok már? Én azóta sem. De soha nem feledem azt a néhány napot. A naplementét, szúnyogokat, a púpokat, a paradicsomot. És a szabadság érzését....
Na jó, kezdem az elejéről.

19 évesek voltunk, együtt jártunk mindhárman a gimibe, s egy évvel az érettségi után úgy döntöttünk, elég sokat güriztünk a való életben, megérdemlünk egy közös nyaralást. 
Mi legyen? Hol legyen? 
Osztottunk,szoroztunk, döntöttünk: legyen sátorozás egy kempingben Agárdon.
Ideálisnak tűnt. Kalandosnak. Bulinak.

Kalandokban nem volt hiány.

Már rögtön a sátor felverése némi problémát okozott. Nem lehetett csak úgy eldobni, mint manapság. Kampók voltak, kalapálni kellett.
Szerencsére hármunk közül csak kettő volt szőke, úgyhogy 1 óra múlva állt a lakhelyünk. Miután kiörömködtük magunk és bepakoltunk, felfedezőútra indultunk.
Találtunk néhány jónak ígérkező szórakozóhelyet, remek kajáldákat, felfedeztük a strandot és körbejártuk a fontos stratégiai pontokat is, úgymint zuhanyzó - mosdó - ivó.

Aztán lerobogtunk fürdeni. Kifeküdtünk.
Süttettünk, sasoltunk. Testet, fiúkat.
Aztán, mivel a sok heverészés kiveszi az emberből az erőt, elmentünk egy étterembe, s elettük a teljes heti pénzünket.

A sátor felé baktatva egy-két üdítőtől is ,,megrészegedve" még jókat vihogtunk azon, hogy alig maradt pár ft-unk a többi napra. Másnap, mikor reggelizni akartunk volna, már nem nevettünk.
Aztán meg már megint igen.

Mert az egész annyira szédületesen nyári kaland volt. 

Minden reggel vettünk a pékségben néhány zsemlét, a zöldségesnél paradicsomot. A ,,Vigyázunk a vonalainkra?" kérdésre csak nevetve kacsintottunk.
Fürödtünk.
A nyilvános mosdó csapjára támaszkodva borotválkoztunk.
Nyögdécselve nyomkodtuk a derekunk, ami megfájdult a földön alvástól. Számoltuk a sátor alatt egyre nagyobb számban megjelenő vakondtúrásokat.
Kibeszéltük a fiúkat a parton. Csapkodtuk a szúnyogokat este. Hallgattuk a kempingben zengő horkolókórust, amibe kedves barátnőm is becsatlakozott néha.
Egy-egy sörrel a kezünkben, lábunkat a vízbe lógatva néztük a naplementét, miközben az életről beszélgettünk.

Egyszerűen boldogok voltunk....