- Miért hordasz ilyen öregasszonyos cipőt? - kérdezte meg a párom néhány napja, fagyizás közben.

Homlok-ráncolva pillantottam le fekete vászoncipőmre. Szegénykém nem épp egy szexi darab, de kényelmes és mindenhez felvehető.

Nem is értettem, mi a baja a páromnak. Hát nem divatozok, oké, de azért na! Nem a kukából előkapart, lejárt sarkú 60 éves darab volt a lábamon, hanem amolyan egyszerű, de nagyszerű darab. Strapabíró, lóti-futis, #szeretlekmertkényelmesvagy darab.

Akkor nem reagáltam, de azért nem hagyott nyugodni a gondolat. Hiába, egy nő még 10 éves párkapcsolatban sem szereti hallani önmagával kapcsolatban az öregasszonyos szót. Ez vihetett rá arra, hogy elzarándokoljak a boltba s kiadjak egy csomó pénzt egy vadító magassarkúra.

Úgy kellett nekem...

1 óra alatt vájt fájdalmas sebet a lábamra, s tette a járásomat valódi öregasszonyossá. Hiúság, befolyásolható liba a neved! Tudtam, tudtam, tudtam...

Hatalmas lendülettel vágtam a vadiúj, dögös, szexi, #egycseppetsemöregasszonyos cipellőmet a szekrény aljába. Épp egy másik mellett landolt, amit egy éve vettem - ugyanazért, mint ezt a mostanit. 

Éljen a kényelem!