Nem stílusom a nyílt levél, úgyhogy ez most nem az lesz. Csak egy levél mindenkinek, bárkinek, valakinek... az veszi magára, aki úgy érzi, neki szól.

,,Kedves Valaki!
Ma sétálsz az utcán, 40 fokban, elgyötörten. Talán gondolatban a világot szidod, talán a főnököt, hogy nem adott szabit, pedig leugrottál volna a többiekkel hosszú hétvégére a Balatonra.
Talán csak álmos vagy. Vagy egyik se.
Lehet, hogy a mai nap egy teljesen átlagos nap a számodra. Csak úgy mész az utcán.

És akkor szembe jön Ő.

Rövidnadrágban van, hisz nyár van. Rövidnadrágot hordani pedig mindenkinek szabad. Fiatalnak, öregnek, soványnak és kövérnek egyaránt. 
Ő is felvette, bár isten tudja, hogyan préselte magára. Szorít pattanásig, kicsit be is vág itt-ott, hurkákat gyűr egymásra maga felett az a nadrág - de ott van. 

Alul narancs, felül hurka, igazi csemegebolt a lány.
Jön veled szembe.

Neked meg, kedves valaki, kissé megugrik a szemöldököd, s az a kis dolog, amit úgy hívnak, ízlés, hangosan üvölteni kezd benned valahol mélyen.

S te - és ezért írok neked - hangot adsz nemtetszésednek.

Talán kicsit bunkón, lehet, hogy kicsit vulgárisan mondasz valamit neki. Talán anyukáját is megemlíted nem túl kedves szókörnyezetben.
Odamondasz. Hangosan és bántón, mikor elhalad melletted.

Tudod mit? Megértelek. Mert bennem is van az a kis valami, az az apró igény, hogy tükörbe nézve elégedett legyek. Az én retinámat is égetik az utcán páran, forgatják a gyomromat is nem egyszer.
Beszólni mégsem szólok be.

Mert egyszerűen nincs hozzá közöm, hogy más mit csinál.
Mert mindenkinek szabad bolondot csinálni magából, kiröhögtetni magát, ízléstelenül öltözni bárhol és bármikor.

Neki is szabad. A lánynak, aki ahelyett, hogy belepasszírozta magát egy számára egyáltalán nem előnyös rövidnadrágba, inkább nézett volna tükörbe, és vett volna fel egy lenge miniruhát, mint oly sokan. Ami csinos, szellős, és jól mutat minden alakon.

Ő rosszul döntött. De te, kedves valaki, hagyd meg neki a döntést. Mert az az övé. Épp úgy, mint szörnyű ízlésficama!"