Negyven fokban ballagáson voltam. Semmi extra: kis kiöltözés, csokor virág, tömeg. Himnusz, beszédek, oklevelek.

Nem volt árnyék - ez rossz volt
Nem voltak ballagási dalok - ez nagyon furcsa volt
Volt több nagyon hosszú beszéd - ettől 40 fokban bizony falra másztam
Volt Wellhello, Lady Gaga, és Pál Utcai fiúk betétdal ami meglepett, de jól esett.

Összességében minden olyan volt, mint régen, amikor én ballagtam - modernebb feldolgozásban, némi giccsel.

Volt azonban valami, amin azóta is sokat töprengek: a jutalmazás.

Igen, egyértelműen ez is a nap része, mint ahogy a színjeles tanulókat is mindig kiszólítják az évzárókon, bemutatva, hogy igen, ők azok, akik az egész évet végig gürizték, látjátok, látjátok, ilyen is van...

És persze ez minden évben némi vitát is kavar: a jó tanulók szülei imádnak büszkélkedni, a rossz tanulók szülei meg morognak, hogy erre mi szükség. A közösségi média meg ilyenkor van tele bizonyítványfotókkal, ami valószínűleg a szülőn kívül a világon senkit nem érdekel.

Na de térjünk vissza.

Szóval ott álltunk a 40 fokban, a gyerekek fejére vakított a déli nap, és az igazgató kiszólította az arra érdemeseket. És ők megálltak - utasításra - a dobogó közepén, mint az eladásra váró lovak, és a közönség végighallgatta, hogy miben jók, mi mindenben jeleskedtek. 

Az egésznek olyan hangulata volt, esküszöm, vártam, hogy vicsorítanak is, hogy a fogaikat is szemrevételezhessük. Végül félkört fordultak, és levonultak. 

Nem tudom, kinek volt kínosabb, annak, aki kiment, vagy annak, akit nem szólítottak. 

Végül az oklevelek után felkötötték a szalagot a zászlóra, elengedték az iskolás éveiket - vagyis elröptettek egy lufit - és végre árnyékba mehettek. 

Sosem szerettem ezeket a kőbe vésett, kötelező ünnepségeket. Az idei alapján sem szerettem meg. Pár nap múlva évzáró, ahol az én lányomat is kihívják majd. A szívemben büszke leszek rá, de biztosan nem fogom a bizonyítványával teleposztolni a falamat. És remélem az egész hercehurca is giccs, sallang és fogmutogatás mentes lesz. Mert a gyerek nem állat. És tök jó, hogy megemlékezünk róla, hogy mennyire ügyes, de valahogy másképp jobb lenne.