Éppen ma olvastam valahol egy mémet, ami arról szólt, ha azzal ráznak le, ,,majd meglátjuk", akkor borítékolhatod, hogy ,,nem" lesz belőle, akármit is az ígéret.

És ez teljes mértékben így is van, a majd meglátjuk egyértelműen nem más, mint egy halogatott ,,nem". Egy halvány szalmaszál, ami soha nem lesz igaz.

Mostanában rengeteg üres ígéretbe futok bele. Majd megcsinálom eddigre, majd kifizetem akkor, majd visszahívlak, majd megírom, majd utalok, majd meglátogatlak... majd, majd, majd. És persze egyik sem következik be.

Egy kifizetés elmaradása, egy várt telefon meg nem érkezése roppant kellemetlen, sőt, idegesítő.
A vállalkozó csoportban, aminek tagja vagyok már szinte mindennapos probléma, hogy a megrendelt és elkészített munkát a megrendelő nem hajlandó kifizetni, vagy ha igen, hatalmas időcsúszással. Mintha legalábbis más nem pénzből élne. 

Megy a hebegés, takarózás, kifogások keresése - vagy még ez sem, egyszerűen a megrendelő szarban hagyva a másikat - felszívódik.

Nekem soha nem jutna eszembe nem kifizetni a csomagot, amit megrendelek, vagy felhasználni egy grafikát, amit megrajzoltatok, de a számlát nem rendezem. Másnak meg majdhogynem ez a természetes.
Miért nem lehet becsületesen?
Megrendelem-kifizetem-használom.
Megígérem-megcsinálom.
Megígérem - elmegyek/telefonálok/írok, hogy a másik ne várjon potyára.

Vagy ha már eleve tudom, hogy nem fogok megcsinálni valamit, hát meg sem ígérem. Mert utálom átvágni az embereket. Amennyire lehet, becsületesen játszom - még akkor is, ha, valljuk be, emiatt mindig hátrányba kerülök.
Mégsem megy másként, becsületes barom vagyok. Nem is lesz belőlem soha se milliomos, se sikeres vállalkozó. 

Mégis, én még hiszem: Az ígéret szép szó, ha betartják...