Amikor én még kislány voltam... kezdhetném így, de nincs sok értelme.

Mert amikor én még kislány voltam, más világ volt.

Nem volt egy csomó minden, ami most van: telefon, internet, táblagép, ész nélküli rohanás, kapkodás, felgyorsult, információdús világ.
Volt viszont egy csomó minden, ami akkor mindennapos volt, ma meg már alig akad: élőszavas beszélgetés, papíron írt levél, játék a szabadban, atyai pofon, tanári szigor, kulcsos gyerek.

Az élet megváltozott. Minden megváltozott. Tény. Kár ragozni, én nem is szeretem.

Mások a szokások, más az életszemlélet, más a világ. Ezért többnyire feleslegesnek tartom azt a mondatot, hogy ,,Bezzeg az én időmben!" Mert az bizony már csak a múlt.

Ezúttal viszont kivételt teszek, mert halkan meg kell jegyeznem: a most következő eset csattanója - ha az én gyerekkoromban történik - biztosan a kisfiú száján lett volna. És nem nézett volna furcsán senki.

Történt ugyanis, hogy kisfiú nem kapott meg valamit a mamától, ami szerinte járt volna neki. Ezért aztán mérges lett és ráförmedt a kínosan feszengő nagymamára: Bazd meg mama! 

Tette ezt a bolt nagyközönsége előtt. 

Mindenki, aki hallótávolságon belül volt, felkapta a fejét. Nagymama szegény se köpni, se nyelni nem tudott.
Valamit hebegett arról, hogy anyukáddal beszéld majd meg, de a gyerek csak duzzogva eltrappolt.
Nagymama pedig kullogott utána.

Mi is hallottunk minden szót. A lányom tátott szájjal, kérdőn nézett rám.
- Neked ezt soha nem szabad! - mondtam neki nagyon határozottan. - Se velem, se mással. Nagyon rossz dolog! 
Magamban pedig azt gondoltam, én bizony (és itt jön a #bezzegazénidőmben) ezért a jelenetért kaptam volna a számra amikor gyerek voltam.

Manapság azonban ezt nem lehet. 

Helyette a nagymamának - azt gondolom - határozottan rendre kellett volna utasítania a kölyköt. Ő nem tette, nyilván így látta jónak, vagy fogalma sem volt róla, hogyan is kéne reagálnia.

Nem tudom. De azért elgondolkodtat:

 Vajon mi lesz azokkal, akiket nem fognak meg? Mi lesz azokkal, akik mindent megengednek maguknak következmények nélkül? 

Egy tininek már késő azt mondani szelíden, hogy ejnye-bejnye...