2016, nőgyógyászati patológia....

16 éves, gyermekarcú, kicsit duci, kicsit esetlen, csúnyán mondva tenyeres-talpas tinilány fekszik nagy pocakkal a kórteremben.
39 hetes terhes, néhány hónapja nevelőotthonban él.
Közel a szülés, várja kislánya világrajövetelét.

Teljesen érdektelen. Nyomogatja a telefonját, közben a jövő-menő embereket lesi, meg engem, az új beköltözőt.
Aztán kikacsázik. Szó szerint, mert a járása esetlen és darabos, csupa kéz-láb kamaszé, aki még pocakot is cipel.

A többiek a szobában azonnal rám zúdítják a sztorit:
- 16 éves, nevelőotthonos. Elvették az apjától, aki eddig nevelte... anyaotthonba megy... a gyerek apja nem vállalta a bébit... és hogy hova ment most? Természetesen a kórház elé bagózni. Pedig már többször szóltak neki a nővérek is, hogy tilos.

- Szegény, úgy sajnálom az ilyen gyerekeket. - mondom, de a cigis résznél kicsit ráncba szalad a homlokom. Gyűlölöm, ha valaki dohányzik, mikor kismama.

Peregnek az órák, a napok. 

A kis-nagylány szájából hihetetlen mennyiségű butaság ömlik.
Egyértelműen fogalma sincs, mit tett, arról se, hogy mi vár rá, mi fog történni vele, miféle felelősség zúdul rá. A cigarettán kívül az ég adta világon semmi nem érdekli, hacsak az nem, hogyan tudna a kórházból kiszökni.
Unatkozik.

Szegény, mondanám, de néhány nap után nem megy.

A felelőtlensége, a butasága mélységesen dühít.
Sajnálom a kis életet, akinek hozzá kell megszületni, felvázolódik előttem egy sors, miközben azokra az ismerőseimre gondolok, akik hiába próbálkoznak évek óta.

S akkor itt ez a kis liba (néhány nap után más szó nem illett rá) s egy élvezetmentes, fájdalmas szex alatt teherbe esik egy fiútól, aki épp csak kiélte magát rajta, aztán tovább lépett.

Hazamentem, de három nap múlva jelenésem volt a kórházban.

Miközben várakoztam a folyosón, megláttam libuskát.
Még mindig nagy pocakkal sétafikált ki-be dohányozni. Ám már nem volt egyedül. Két fiú meg egy lány csatlakozott hozzá, s a másik lány is nagy pocakkal, ugyancsak tiniként eregette a füstöt. A két fiú pedig ölelgette és csókolta őket.
Na ne! - sikítottam magamban. A sajnálatot már sehol sem találtam a lelkemben!

Felmentem a régi kórtermembe, a szobatársaim zajongva mesélték el a fejleményeket:
- Igen, itt szedte össze az új barátait, igen, folyton kijárnak, igen, szerelmes és a fiúhoz költözik a kisbabával. Ja, van ám a srácnak felesége, de befogadják az ,,új asszonyt".

Padlót fogtam.

Hát még akkor, mikor átszellemült arccal bejött libus, és bevallotta, hogy tényleg nagyon, és fülig, és teljesen szerelmes pont 2 napja. Hogy történt? Hogyhogy hogy? Megfogta a kezem, aztán megcsókolt....

 2 nap elteltével együtt szültünk, libuska a mellettem lévő szobába került kislányával.... percenként hagyta egyedül az újszülöttet, hogy dohányozni menjen....

2018, Székesfehérvár belváros

18-19 éves buta arcú fiatal nő üldögél bamba arccal a padon. Ostoba mosollyal néz a mellette nagy terpeszben üldögélő fukszos fazonra. Eregetik a füstöt, bár a nő láthatóan sok hónapos terhes.

Libuska az...