Írtam nemrég egy másik felületen cikket arról, mitől jó szerető egy férfi.

Vicces cikk volt. Nem kritikának, nem észrevételnek, totálisan viccnek szántam. Kicsit erotikus volt, de semmi komoly.
Mivel én írtam, gondoltam megosztom néhány csoportban a nagy közösségi hálón, hogy mások is olvashassák. (Hiszen írok, s nyilván azt szeretném, hogy amit írok, azt el is olvassák mások.)
Számítottam néhány like-ra, némi olvasottságra, visszajelzésekre.

Nos, ki mit kíván, megkapja. Kaptam visszajelzéseket.

A megosztásom után 10 perccel üzenet jött:

,,Nagyon helyes lány vagy, kedvesnek tűnsz. Akarsz pasit?"

Aztán nem sokkal később még egy érkezett, majd még egy ajánlat landolt a postaládámban, az elsőnél kicsit konkrétabb ajánlatokkal.

Az eszem megállt, nem hittem el. Komolyan? Tényleg? Ez, velem? 

Mégis mit hittek ezek az igen kedves ,,úriemberek"?

Azért, mert megosztottam egy cikket, ami nyomokban! szexualitást tartalmazott, máris vad szexchat-be kezdek velük?
Vannak olyan nők, akik megteszik? (Mert akkor én kérek elnézést, amiért ezen megrökönyödtem.)

Mondjátok már meg, mások hogy csinálják?

- Hello, kedves lánynak tűnsz, akarsz pasit?
- Köszcsi! Igen, jó lenne, ha nem lennék egyedül...
- Na, és mik a jövőbeni terveid? 5 vagy 10 perc álduma után dobod le a melltartódat?
- Hát, elég lesz, ha kétszer azt mondod, szeretsz, és a bugyimat is elhajítom.
- Olyan szép vagy, szeretlek, csak rád vártam innen 200 km távolságból, örökké szeretni foglak! Na, dobd le a bugyit!

Ez lenne a forgatókönyv?

Néha elgondolkodom, vajon Zuckerberg jót tett velünk, mikor megálmodta a facebook-ot? Persze jött volna más, úgyhogy mindegy.

A bugyi lebűvölése és ledobása nem a facebook-kal kezdődött, és nem mondom, hogy bezzeg az én időmben, mert 20 éve is ugyanúgy fontos volt a szex, mint manapság.

De a mai primitív közeledési szokásoktól a falra mászok, és szörnyen elkeserít, hogy  vannak nők, akik ezekre pozitívan reagálnak.

 (az említett cikk, csak, mert tudom, hogy kíváncsiak vagytok itt)