Bírom a meséket.A jó mindig elnyeri méltó jutalmát, a hős a királylány kezét, na és megbűnhődik a gonosz. Ma nagyon pihent aggyal azon gondolkodtam, vajon mi történne kedvenc mesehőseimmel a való életben? 

Ma a zöld lámpánál azon gondolkodtam, vajon min múlik az, hogy valaki öreg vagy sem? Van egy szám, van egy kor, amit ha elhagyok, öreg vagyok?Vagy az első ősz hajszál megjelenésével, esetleg, mikor már mindenki a fiatalabbak közül csókolomot köszön?

  Kislány koromban elég jó módban éltünk.Mindenük megvolt, évente többször mentünk kirándulni, heteket nyaraltunk, jártunk külföldön, menő cuccaink voltak, jó lakásunk, aztán saját építésű házunk egy akkor jónak számító helyen. A '80-as években úgy éltünk, mint a kiskirályok, tényleg nem…

 ,,Frontálisan ütköztek. Marika néni meghalt. Igen, Herendnél. Igen az anyósülésen. Szegény Lajos bácsi, szegény gyerekek, anya nélkül maradtak.Az anyósülés, mindig az anyósülés. Az egy halálcsapda."

  Év eleje van, ilyenkor illene mindent tiszta lappal kezdenem, megfogadnom dolgokat, motivációs életbölcsességeket hangoztatnom és megváltanom a világot.Vagy legalábbis megígérnem, hogy meg fogom váltani.De ez egy baromság.