Te magad fogsz csalhatatlanul rájönni, mikortól vagy öreg. A körülötted lévő emberek reakcióiból. Én is rájöttem, hogy hol a helyem, amikor a villamoson megbámultam egy csinos nő seggét, és ő - félreértve a helyzetet - riadtan fölugrott, és átadta az ülőhelyét, elnézést kérve, hogy figyelmetlen volt, és nem vette észre a bácsit. (Direkt nem voltam PC: feneke a bőröndnek van, meg a komód fiókjának. A jó nőknek seggük van.) meg amikor kicsit félrehúzódtam, hogy az Allee bejárati ajtajánál magam el engedjek két gimnazista korú lányt, mire az egyik lágy ráripakodott a másikra: ne tolakodj már, engedd már be a szegény bácsit!

Szóval, amikor már egy férfi részéről sem fogsz olyan gesztust tapasztalni, amilyenért egy harcos feminista megsértődne, és azonnal #meetoo-t kiáltana: na, akkor vagy garantáltan öreg.

@Nyírjeslakó: jaj, teljesen igazad van. Köszönöm, hogy megosztottad ezt velem. Bocsánat, de közben egy jót nevettem is...
Na, akkor én még határozottan nem vagyok öreg , huh.

Szerintem ne hívd fel a korodra a figyelmet feleslegesen, és sok esetben jobban jársz... Add meg az esélyt a másik oldalnak a tévedésre, ha épp fiatalabbnak néznél ki a tényleges korodnál! ;-) Ja és mindig használj sok emoji-t! :-)

Öreg! Te mindíg is koravén voltál! Örülök, hogy segíthettem.

Te 78 utan szulettel? Akkor meg biztos nem vagy oreg. Bezzeg en ... nem, meg en sem.

Nem hiszem hogy univerzális recept, de mi van ha az örök fiatalság környezeti és személyes tényezők összessége.

Fiatalos dolgokat fiatalosan kell csinálni. Fiatalosan élni, viselkedni, öltözködni, tanulni, sportolni, bulizni, utazni, ..... szerelmesnek lenni.

Talán legfontosabb személyes tulajdonság a KIVÁNCSISÁG:

miért?, miért?, miért?, ....

Nahát a tudomány, az idősödés, időskor tudománya jelenleg az 50 évesekre tekint rá, egyszer, úgy nevezi a 60 éves korig terjedő időszakot, hogy "az áthajlás kora". 60-tól egészen 75-ig vagyunk "idősödők", és effektív öregek, vagyis idősek csak röpke 15 évig lehetünk. 90 éves kortól már aggkornak hívják, hogy aztán 100 évesen belépjünk az úgynevezett "matuzsálemi korba". ez van most, de tolódnak majd ezek a határok. Emlékszem, amikor 28-29 éves voltam, és még gyermektelen, egészen el voltam keseredve, hogy aztán negyvenedik évemben mmegszüljem egyetlen gyerekemet, épen, egészségesen. ma már úgy olvasom, lassan 50-ig tologatják a határokat, legalábbis egy negyven éves még bizakodik. Miniszterelnök úr is bízik még a 40 évesekben...
Persze a dolog nem ilyen egyszerű, mert aztán elkezdi a tudomány csűrni csavarni, hogy van egy szubjektív életkorunk, amennyinek magunkat érezzük: a legtöbb ember ott 30 körül áll meg. Aztán a biológiai kor, és van a társadalmi kor, amennyinek látnak minket. Lehet választani!
Az ötvenes éveim második felében jártam már, amikor megkérdeztem a gimnazista fiamtól, hogy ha egy fiatal férfi átadja nekem a buszon a helyét, az a nőnek adja át, vagy az "öregnek". A fiam arcán mindenféle áthullámzott gyors egymásutánban, aztán úgy döntött, őszinte lesz: Nem érdekli, hidd el, abszolút nem érdekli.
Utólag azt gondolom, igaza volt. Dehogy foglalkoznak az emberek épp velünk, a definiálásunkkal, ez nekünk magunknak fontos csak, ha egyáltalán. És ahányan, annyifélék vagyunk, hovatovább egymagunkban is ahány nap, annyifélék vagyunk... Lassan tényleg nem a kor számít, hanem a belső erő, a lendület, a kíváncsiság és az életöröm. Ez megvan egyesekben 70-80 évesen is, de sokaknál 41-51 közt megtorpan átmenetileg. mert ha öregek nem is vagyunk (akkor még), a fiatalság elmúlik mindenképp.