Van az úgy, hogy az ember szeretne valamit, de a félelem útját állja.

Így voltam én a tetoválással.

Nézegettem. Másokon tetszett.
Aztán elképzeltem a sajátom, már-már tervezgettem, de mikor arra gondoltam, hogy egy berregő tűvel valaki belém bök... nos, valahogy elment a kedvem.

Azért csak nem hagyott nyugodni, időről-időre visszatért a gondolat, és szépen lassan a bőröm alá mászott.

Na ne már, hogy a világon minden második ember meri, én meg nem! Mit nekem berregő tű, meg egy kis fájdalom.

MEGCSINÁLOM!

Persze elméletben tetováltatni, meg gyakorlatban tetováltatni, az két külön dolog.

A tetováltatás, olyan, mint a szülés.
Mindenkinek van egy rémtörténete, amit nagy örömmel el is mesél. Úton-útfélen olyanokkal találkoztam, akik majd belehaltak, elájultak, fel kellett őket mosni, odahánytak, véreztek, és még sorolhatnám. A sztorik alapján kezdtem csodálkozni, hogy egyáltalán van ember, aki nem halt meg a tetoválása helyszínén.

Tele lett a bugyogó, rendesen. Megint elhalasztottam a ,,nagy" akciót.

Aztán egy nap az egyik tetkó-vágyódó posztomra privátban kaptam egy levelet, amiben ajánlottak egy tetoválót. Ha jót akarok, menjek oda.

Megnéztem, és azonnal tudtam, megvan az én emberem.

Mielőtt még meggondoltam volna magam, bejelentkeztem Timihez.

Se nem aludtam, se nem ettem a nagy nap előtt. Mint szűz kislány a nászágynál, annyira rettegtem.

Jó, látom, te ott csak csóválod a fejed, hogy mit picsogtam meg majréztam annyira... nos, van, aki a póktól fél, más a poloskától, lifttől, magasságtól.

Én meg attól rettegtem, hogy megkarcolnak egy tűvel és baromira fájni fog.

De átléptem a saját félelmemen, odamentem és megcsináltattam életem első tetoválását.
És itt most nem az a lényeg, hogy mennyire fájt (semennyire), hanem az a lényeg, hogy képes voltam megbirkózni magammal, a félelmemmel, és át is tudtam lépni rajta.

Te megtudod csinálni?

Így mára a bőrömön van a jel - a bátorságom jele. És ha ránézek, mérhetetlen eufóriát és örömöt érzek. Büszke vagyok magamra.

És ez az, amit jó lenne sokkal többször megtapasztalni, mert mámorító. Büszkeséget - önmagam iránt.