Manapság sok nő vesztegeti az idejét, s álmodik a hercegről, fényes páncélban.

Aztán, mikor megérkezik a lovag, s beköltözik a királylány kastélyába, egytől-egyig mindről kiderül hogy a páncélt levéve bizony gyarló férfi.
Tele hibákkal.
Meg idegesítő, rossz szokásokkal.

Vannak nők, akik ezeket tudják kezelni, és dolgoznak a sikeres párkapcsolatért.
Vannak, akik mindent elnéznek, s bár nem jó nekik, tűrnek, nem szólnak.
S bizony olyanok is vannak, akik nem kötnek semmiféle kompromisszumot, hamar kiadják a levedlett királyfi útját, hogy újabb lovag után nézzenek, aki minden bizonnyal jobb lesz. (vagy nem)

Mi a párommal olyan szerelmesek voltunk, mikor összekavarodtunk, elképzelni sem lehetne különbet.
Tripla rózsaszín szemüveget hordtunk mindketten, habos, csillámporos fellegekben töltöttük az első heteket.

Aztán jó néhány hónapnyi együttélés után kopni kezdett a nagy lángolás. Előkerültek a rigolyáink. A buta szokásaink. 

Bevallom, én a párom néhány szokásától egyenesen falnak megyek!

A mindig ott felejtett utolsó falat a hűtőben, az egy csepp kávéval otthagyott kávéfőző, a szanaszét hagyott szennyes, a 25 perc mosdófoglalás reggelente... mondjam még?

Sosem vesz szülinapi, nőnapi, karácsonyi ajándékot, és egy évben legfeljebb kétszer böffenti nekem oda, hogy szeretlek.
Nem dicséri meg az új frizurámat, és természetesen észre sem veszi, ha kozmetikában, vagy körmösnél jártam.
Igazából nem a szavak embere, de ha az lenne, akkor is biztosan a torkán akadna, ha szökőévnél többször ejtené ki a száján, csinos vagyok. 

Megsértődhetnék, mondhatnám, hogy érzéketlen, aki nem figyel oda rám. Mégsem teszem. Miért?

Mert a szavai helyett százszor többet mondanak nekem a tettei.

Nem mondja, hogy szeretlek, de sugárzik a szeméből, ha rám nevet.
Nem vesz nekem ajándékot, de enyém a legfinomabb falat minden ebédnél, s gyakran vár a kedvenc ételem elkészítve otthon, vagy megszerelve egy-egy dolog, amit épp csak futtában megjegyzek, hogy rossz, lemerült, cserére vár.
Ne dicsérget állandóan, de minden nap felhív telefonon. Megkérdezi milyen volt a napom. Érdekli, mit gondolok. 

Lehet, hogy nem királyfi, és nem is páncélos lovag.
Csak társ.
És vannak hibái, megszámlálhatatlan sok.
De én sem vagyok királylány, és nem vagyok én sem tökéletes. Egyáltalán nem.

Emberek vagyunk.
A bosszantó szokások pedig jellemzőek minden emberre.

Boldog kapcsolatot építeni nem egyszerű feladat. Sok kihívással jár.

Néha el kell harapni egy kikívánkozó mondatot, máskor kompromisszumot kell kötni. Olyan is van, mikor szépen el kell engedni, amit szeretnénk.

A tökéletes királyfira várni viszont... totálisan felesleges időpocsékolás.