A három varázsszó csodája: szia, kérek, köszönöm
#csakudvariasan #szia #kérek #köszönöm
- Jó napot kívánok! Kérek szépen 10 dkg szalámit. - azt hiszem ez az az alapmondat, amit mindenki ismer és használ, aki boltba jár.
Bocsánat, korrigálnék! Azt hittem, ez az a mondat, amit mindenki használ.
Merthogy nem. Egyáltalán nem.
Ellenben gyakran hallom a következőket:
- Abból adjon!
- Azt akarom!
- Az mi? Adjon már belőle!
- Kell nekem!
Se puszi, se pá, se szia, se kérek.
A köszönöm meg már olyan luxusszó, amit gyanítom az eladók el is felejtettek, olyan ritkán hallanak.
(Természetesen tisztelet a kivételnek, akinek nem inge az ugyebár ne vegye magára!)
Miért nem lehet a legalapvetőbb udvariassági normákat megadni egymásnak?
Minden tiszteletem azoké az eladóké, akik mosolyogva ki tudnak szolgálni ennyi udvariatlan (most nagyon kedves voltam) embert.
Jó, ne élezzük ki a helyzetet csak a boltra, mert természetesen az udvariasság nem csak ott van kihalófélben, ugyanúgy nem jellemző sehol máshol sem.
Kiskutyák eladók, érdeklődni itt, vagy privátban lehet! - olvastam az üzenőfalon ma, s alatta a hozzászólások:
- Ára? - kérdezte valaki.
- Menyi? (pont így, menyi, és nem mennyi, de ez más téma) - szólt más, s ezektől ismét falra másztam, de nem csak én, hanem az eladó is, mert válasz helyett megkérdezte:
- Szia, vagy légyszíves?
Na, ez az én gondom is!
Vajon ha lenne egy like gomb a hentespultnál, az meg lenne nyomva? Esetleg egy morcos emoji, ha túl lassan szolgál ki a pultban az eladó?
Fogadjunk, hogy igen.
Biztos vagyok benne, mindenkinek megtanította régen az anyukája, a 3 kulcsszavacskát. Mi lenne, ha azt játszanánk, hogy használjuk?
Szia, kérek, köszönöm!
Próbáljuk meg. Nem olyan nehéz!