Még el sem kezdődött a tanév, Pistike apukája máris üzenetet írt a zárt facebook csoportba. 

Aggodalmát fejezte ki, hogy az új tanerő nem fog boldogulni a gyerekekkel - különös tekintettel egy problémásra, aki természetesen véletlenül sem Pistike - mert pályakezdő. 

Be akartam szólni neki. A kezem a billentyű felett lebegett, hogy odaírjam: ne mutogass ujjal, söpörj a saját házad táján. De nem tettem. Megelőztek.
Az egyik szülő megírta neki a saját véleményét. 

,,Kedves Pistike-apuka!
Sajnálattal látom, hogy aggodalmad fejezted ki az új tanító néni személyével kapcsolatban úgy, hogy még nem is találkoztunk vele.

Abba belegondoltál neki milyen lesz egy osztályba belépni, ahol így fogadják?
Azt írod félsz, hogy mi lesz így a gyerekekkel.
Te félsz?
Én a tanító helyében rettegnék... hisz ítéletet mondtak felette, holott még meg sem mutatta magát. Talán adnunk kéne neki egy esélyt! Nem gondolod?

Én a magam részéről annyit mondanék: ne várd a tanártól, hogy megnevelje a fiad (vagy a többi gyereket.) Az a te dolgod.

Neked kell megnevelni a gyerekedet.
Neked kell példát mutatni, neked kell tisztességre, becsületre, udvariasságra tanítani. Neked kell megtanítanod neki, hogyan bánjon a felnőttekkel, hogyan bánjon a társaival és hogyan szeresse önmagát.

Neked kell megmutatnod, hogyan mondja: kérek, köszönöm, bocsánat. 

Miért a tanártól várod mindezt? 
Az ő dolga, hogy megtanítsa a gyerekeket írni, olvasni, számolni. Tanítson környezetet, nyelvet, etikettet akár. De az nem az ő dolga, hogy megnevelje.
Az a te dolgod!

Ne mutogass hát egy új tanárra, ne mondd meg neki elöljáróban, hogyan tegye a dolgát. Te csak foglalkozz a saját dolgoddal: nevelj. S akkor, ha ezt megtetted, a tanár is tudja majd csinálni a saját dolgát:  tanítani!"


Pistike apuka nem reagált. De a tanév hangulata már most megalapozódott... 

Hurrá, becsengettek!