70 másodperc

Ennyit várok az autóban arra, hogy zöldre váltson a lámpa. Visszaszámol, s amíg a számok szépen lassan pörögnek, ráérek az élet dolgain gondolkodni.

Többnyire nem magvas gondolatok ezek, csak amolyan futó benyomások.

Most például napok óta Majka és Curtis ügye foglalkoztat, és az, hogy mennyien próbálnak a hírből hasznot húzni. Bámulatos.

Mint ahogy az is, hogy mennyi mindenkinek van véleménye. Amit természetesen nem is bír magában tartani. Jó, hát mit is vártam, millió vélemény országa is vagyunk, tudom én.

A millió véleményező közül van, aki támogatja Majkát, van, aki elítéli.

De vajon az ítélkezők közül mennyinek van függő ismerőse? Hányan vannak napi kapcsolatban olyan emberrel, aki nem önmaga - nem mindig önmaga? Olyannal, akinek az Istene valami - lehet ez nikotin, alkohol, drog, játék - ami ha hív, nincs megállás?

Én tudom, milyen, mikor hiába próbálkozik az ember, nem számít se szép szó, se erőszak, se zsarolás, se könnyek.

Van barátság. Van hűség. De vajon nem épp Curtis volt, aki felrúgta ezeket?

Nem tudom, nem járok a cipőjükben... és amúgy is, zöld van...