Mai instant világunkban gyorsan pörögnek a párkapcsolatok.

Gyors szerelmek, villámházasságok, hirtelen válások, szakítások.

Szinte semmiért nem harcolunk, semmit nem akarunk megtartani. Ha nem megy valami, azonnal, próbálkozás nélkül lépünk tovább és keresünk másikat.
Nem felújítunk,hanem kidobjuk a kicsit használtat és újat veszünk. Tárgyakat is, embereket is.

Az egyszer használatos kapcsolatok korát éljük.

Sokszor azt érzem, ez így nem oké. Azt érzem, nem így kéne. Nem mindig kéne így!
Van amikor igenis érdemes és kell harcolni egy kapcsolatért. Alkalmazkodni és akár sérelmeket lenyelni. Egy kis munkával megmenteni, és felfrissíteni.
Én ebben hiszek.

Persze nem lehet minden kapcsolatra ráhúzni a sablont, hogy márpedig, ha beledöglesz is, tarts ki.

De olyan igenis van, amikor érdemes átgondolni a dolgokat és változtatni. Nem csak a magunk sérelmeit kell dédelgetni, hanem a másik nézőpontját is figyelembe kell venni.
Hisz egy kapcsolatban mindig ketten vannak, és az ,,én" és ,,te" helyett a ,,mi" kell, hogy domináljon. 

Van, mikor dolgozni kell egy kapcsolatért. És olyan is van, amikor azt kell mondani: aki menni akar, menjen.

Nem kell kidobni egy almát, ha egy kicsit ütött, csak meg kell hámozni. De ha rohad a belseje bizony kukában a helye!