Csak ült az ágy szélén.
Lábai, mint két mázsás kő, felvizesedve, kő keményen lógtak lefelé. Jó lett volna felemelni, felpolcolni, de alig maradt ereje. A reggeli zsemle meg vaj is bedobva ott száradt a kisszekrény aljában. Aminek az ajtaja beragadt, kirángatni nem is bírta.
...
Kislány koromban elég jó módban éltünk.
Mindenük megvolt, évente többször mentünk kirándulni, heteket nyaraltunk, jártunk külföldön, menő cuccaink voltak, jó lakásunk, aztán saját építésű házunk egy akkor jónak számító helyen. A '80-as években úgy éltünk, mint a kiskirályok, tényleg nem szenvedtünk hiányt semmiben.
Legalábbis én gyerek fejjel így láttam.
...
Észrevettétek, mennyire hajlamosak vagyunk elégedetlenkedni? Hogy mennyire rászoktunk arra, hogy folyton csak a rossz dolgokat vegyük észre?
Nem csak másokban, magunkban is.
...
Szilveszter éjjel szívinfarktust kapott az egyik nagyon kedves ismerősöm.
Csak úgy, minden átmenet nélkül. Csak vásárolgatott, s közben szorítani kezdett a mellkasa.
Alig több, mint 40 éves.
...
...