Szép volt, mint egy görög isten!
ÁÁÁÁ.
A bugyim szinte magától mondott Ámen-t a tekintetének, amikor tüzes zöld szemével bűvölni kezdett.

Erős akarattal dörrentem rá, hogy maradjon csak a helyén, nem szaladunk sehova. 

Aztán persze pár nappal és pár randival később megadtam magam... mert a szeme... meg a keze... meg a mosolya... a szája.... jaj, azok a szájak...

Hát azok csak csókra voltak alkalmasak.

Mert a zöld szemek mellé a Jóisten észt sajnos nem nagyon osztott neki. Próbálkoztam pedig, nagyon próbálkoztam némi értelmet csiholni. De be kellett látnom: ami nem megy, azt nem kell tolni.

A barátnőim sárgultak, mikor bemutattam nekik. A tutipasi... A szuperszexi alfahím...
Azt hitték, őrülten be vagyunk egymásra indulva, azért rohanunk el néhány perc múlva, pedig én teljesen másért siettem el.
Azon imádkoztam, nehogy megszólaljon. Nehogy túl sokat beszéljen. Rögtön kilógott volna a lóláb.

A szex, mi tagadás, hihetetlen volt.

De a lángolás után maximum addig jutottunk, hogy megnéztünk egy filmet... csendben.  Olcsó, ovis poénok, horkantó nevetések. Nem bántam volna, ha a bugyimban lakó némber után az agyamban lakó is ki lett volna elégítve. Amúgy tisztességesen.
De ez túl nagy kérésnek bizonyult.

Néhány nap, számtalan orgazmus és pont ugyanannyi időjárás-elemzés meg olcsó poén után leléptem.

Nem bírtam tovább az agyhalált.