Mit tegyen egy nő, ha közel a 40-hez egy tingli-tangli, sehova nem vezető kapcsolatban él, de gyereket akar?

Mi van akkor, ha a nő évek óta ,,jár" a barátjával, de az összeköltözés szóba sem került köztük, pedig ő egyre többet gondol a babavállalásra?

És mit tegyen az a ,,még éppen szülhetne" korú nő, aki egy jól működő friss kapcsolatban él, de a párja semmiképp nem akar gyereket, mert már van kettő az előző házasságból?

Vajon érdemes nekik várni, hogy a férfi meggondolja magát gyerekvállalás ügyben? Vagy lépjenek ki egy majdani lehetséges kapcsolat reményében - miközben a biológiai órájuk kíméletlenül ketyeg?

Győzködjék a párjukat, hogy kell az a gyerek? Vagy engedjék el az anyaságot? Esetleg csak simán felejtsék el bevenni a fogamzásgátlót?

Ez utóbbi nettó szemétség. Még nőként is ezt mondom, és el tudom képzelni, hogy a férfiak ettől a lehetőségtől teljesen felháborodnak.
Hisz a direkt teherbe esés totális csapda egy férfi felé, akinek döntési lehetősége nincs így.

De nem érthető valahol?

Mire várjon a nő? A csodára? Az anyaság, az anyává akarok válni érzés egy olyan belső kényszer a nőknél, ami felett nincs hatalom, és amit a férfiak sosem fognak megérteni. Ugyanakkor nekik a biológiai óra nem ketyeg, apává 60 felett is válhatnak, ha akarnak.

Mégis, a kérdésre a válasz: nem, nem érthető.
Kelepcébe csalni valakit egy ilyen fontos kérdésben abszolút nem fair.

Beszélni kell róla. Megbeszélni. És ha nincs közös döntés, tovább lépni.