Ma az autóban azon agyaltam, manapság mennyire divatos lett blogot írni, bloggernek lenni.
Úton-útfélen születnek, gombamódra szaporodnak a blogok, amik aztán ontják a tartalmakat.
Ilyet is, meg olyat is.

Messziről nézve bloggernek lenni gyerekjáték.
Csak csinálni kell egy oldalt, írogatni össze-vissza pár klisét aztán kinyomni a netre és kész. Jöhetnek a rajongók, a befektetők, dőlhet a lé. Merthogy állítólag a blogolásból meg lehet élni, és 3 sor után már influencer lesz az ember...

5 éve blogolok, egy éve szerkesztek női magazint, és én azt mondom, szerintem egy blog nem ennyiből áll, bloggernek lenni nem olyan egyszerű. Ha valaki normálisan akarja csinálni.

Mert egy jó blogger - megint csak szerintem - eredeti: saját gondolatokat közvetít, saját anyaggal dolgozik, heti sok-sok órát áldozva előkészületekre, ötletgyűjtésre, s aztán a poszt megírására.
Sok-sok munka, sok-sok munkaóra.

Akadnak blogok és bloggerek akik nálam kiverik azt a bizonyos biztosítékot. Akiktől nyílik a kisbicskám a kis zsebemben.

Irigységből? Féltékenységből?

Biztosan van bennem egy egészséges irigység, de az ellenérzésemet azért nem ez befolyásolja döntően. 40 évesen már el tudom fogadni, ha más sikeresebb, mint én.
Főképp azért zavarnak az igénytelen, blognak kikiálltott felületek, mert rontják magát a blogger státuszt. Mert a sok gagyi közt elvész az értékes tartalom. Van is az a mondás az ocsúról meg a búzáról.

És kik azok akik engem istentelenül irritálnak?

Vannak azok a blogok, akik a más sok-sok munkáját magukévá teszik, pár szót átfirkantanak és tarolnak. 
Jaj, de jó is, hogy vannak. Mert különben még túl egyszerű és szép lenne az írás... mert nélkülük talán a jó bloggerek írása a sajátjuk maradna, s nem sokszorosított tucatárú.

Rajtuk kívül kedvenceim még a gigagagyik: mondanivaló semmi - kék az ég, zöld a fű, aludtam meg ettem ma - de az egó az egekben. Mert ő eredeti, saját életéről magvasakat ír, hát tessék kérem imádni, ezreknek olvasni. (tudom, most, hogy elolvasol, egyből azt gondolod magadban, hogy na, te is épp ebbe a kategóriába tartozol, tehát igen, közlöm, az én blogom is ide sorolható, szóval tessék engem is imádni, a kommentet meg spórold meg)

Menetelnek a nemszeretem listámon a lusta bloggerek is. Ők azok, akik jól írnak - évente háromszor - aztán sopánkodnak, hogy nem olvassa őket senki. Pedig jót írtak (és tényleg)!
Csak nem árt figyelembe venni a mennyiséget. Mert egy jó blognak frissülnie is illik. Mondjuk hetente.

A lusták méltó ellenfelei a túltermelő posztgyárosok. Ők írnak. Ezt kár tagadni. De minek? Helyesírás pocsék, stílus nemkülönben. Összefüggéstelen mondatok halmazaként dobálják az írásaikat. Arra jók (lennének), hogy miattuk a minőségi munka más bloggereknél kiemelkedőbb lehetne, de sajnos az ocsú-búza effekt itt is megfigyelhető, s a jó írás belefullad a káoszba.

Vannak a kitalált történeteket leíró, folytatásos szappanopera-blogok. Amiket én, bevallom, blognak se neveznék. Mert szerintem nem azok. Amúgy persze mindenkinek szíve-joga arról írni amiről akar, így én most azt hiszem bunkó voltam, hogy őket nem tartom blognak, de ez az én felületem, itt én bizony megengedem magamnak.

Na és itt vannak a likevadász bloggerek és az ő tudatos blogjaik. Ők egyébként többnyire nem csinálják rosszul: jót írnak, s arról, amire épp bukik a nép. Engem mégis zavarnak, be is vallom, itt lép életbe az egészséges mértékű irigységem.
Irigylem, hogy olyan témát írnak, amit mások ,,megvesznek", míg mondjuk én, bár jónak gondolom az írást, épp csak bukdácsolok. De ez az én bajom. 
Majd megtanulom elengedni, mert még a végén besárgulok.

Igen, blog van szép számmal. Blogger is. Csak győzze az ember válogatni.

(A fent leírt kritika szubjektív, az én saját véleményem. És mint a blog címe is mutatja, egyetérteni velem nem kötelező.)