2016, nőgyógyászati patológia....

16 éves, gyermekarcú, kicsit duci, kicsit esetlen, csúnyán mondva tenyeres-talpas tinilány fekszik nagy pocakkal a kórteremben.
39 hetes terhes, néhány hónapja nevelőotthonban él.
Közel a szülés, várja kislánya világrajövetelét.

Teljesen érdektelen. Nyomogatja a telefonját, közben a jövő-menő embereket lesi, meg engem, az új beköltözőt.
Aztán kikacsázik. Szó szerint, mert a járása esetlen és darabos, csupa kéz-láb kamaszé, aki még pocakot is cipel.

A többiek a szobában azonnal rám zúdítják a sztorit:
- 16 éves, nevelőotthonos. Elvették az apjától, aki eddig nevelte... anyaotthonba megy... a gyerek apja nem vállalta a bébit... és hogy hova ment most? Természetesen a kórház elé ...

Nem vagyok tipikus szülők gyereke, nem jövök átlagos családból.
Elváltak a szüleim azokban az években, amikor még egyáltalán nem volt divat válni, s mi a testvéreimmel apuval maradtunk, ami ugyancsak nem volt mindennapos a '90-es évek elején.

...

10 fiola vért vettek le a lányomtól, soha még ennyit. 

Miközben az ölemben ült, és a hölgy, aki a vért vette, a feszült kislányomban oldotta a feszültséget nagy rutinnal, kedvesen, addig én a mellettem zajló beszélgetést hallgattam két láthatóan túlhajszolt orvos és egy asszisztens közt.

...

Van egy férfi és van egy nő.
Egymásra néznek, beszélgetnek, beindul a vonzalom. Telefonszámcsere, ismerősnek jelölés a facebookon, jobbra húzás a tinderen, chatek, levelek.

...

Az emberek egyik leggyakoribb félelme a sikertelenségtől való félelem. Rettegünk, hogy nem vagyunk elég jók, rettegünk, hogy nem kellünk, hogy bármit csinálunk az nem lesz megfelelő.

Az, hogy bárhogy is csináljuk, nem lesz elég.

...