,,Egy napon csendes lesz az ember. Már nem vágyik az örömre, de nem is érzi különösebben kisemmizettnek, megcsaltnak magát. Egy napon az ember tisztán látja, hogy mindent megkapott, büntetést és jutalmat, s mindenből annyit kapott, amennyi érdeme szerint jár neki. Amihez gyáva volt, vagy csak nem…

Van az úgy, hogy az ember szeretne valamit, de a félelem útját állja.

  Késésben voltunk, igyekeztünk az orvosi váróba. Fél kézzel aput toltam a tolókocsiban, a másik kezemmel az ajtót igyekeztem kilökni. Beevickéltünk.