most mondanám, hogy ezt hozta a szép új világ, de régen is volt ilyen. nagyobb részt genetika, kisebb részt nevelés. evvan. örüljön a néni, ha nem mérgezik meg, vagy lökik le a lépcsőn, hogy megörököljék végre a lakást.
ez a "ne add magad könnyen" ugyanolyan baromság, mint az "éld ki magad".
hogy valaki a neki tetsző párral egyből kefélni akar, szerintem nem feltétlenül el/megvetendő. az inkább a kérdés, hogy ezt miért teszi, illetve, hogy ezen a hozzáállásán túl akar-e, tud-e hűséges lenni, van-e elképzelése arról, hogy kivel akar együtt élni és hogyan.
a férfiak a felesleges, megjátszott magakelletést, a játszmázást, puncimegvonást ugyanúgy rühellik, mint az ostoba, viszkető nunijú ribiket.
nem kéretni kell magadat, meg tornáztatni a csávót a kefélésért, hanem saját magadat nagyon komolyan megismerni, saját magaddal békében lenni. ezek után lehet olyat keresni, akivel nem kell megalkudnod és nem akarod megváltoztatni. és ha ilyet találsz, és neki meg te vagy ilyen, akkor fog működni. semmilyen más esetben nem. és ebből a szempontból még az se nagyon számít, mennyit keféltél előtte.
az említett Rizzoval sem az a tény volt a fő gond, hogy mindenkivel lefeküdt... hanem ennek az okai, a bizonytalansága, a társfüggősége, hogy ő maga sem tudta, hogy mit akar, hogy azt hitte, a kapcsolathoz az kell (és elég is), ha szexet ad. ezt nyilván megérzi a másik fél, és ki akar egy totál kialakulatlan, céltalan, kóros személyiséggel hosszú távra tervezni? persze természetesen mindig lesz, aki kihasználja pár numera, cigi, pénz stb. erejéig.
Természetesen a filmben felvázolt jellemek, tulajdonságok, időtartam egyáltalán nem garancia arra sem, hogy Sandy együtt marad a menő csávóval akár csak pár évig is... És a való életben is többnyire inkább kontraproduktív szex késleltetése, az ezzel, vagy akár a másik fél érzelmeivel való játszmázás.
@MEDVE1978: akkor csak azt kivanom neked, hogy tul tudd tenni magad ezen a rossz dolgon, es kezben tartani magad, hogy ez minel kevesebbszer, a vegen soha ne tortenjen meg!
@muv: Igen próbáltam. Sőt az eszköztáram része.
A megütést az agyam tudja, de a kezem nem mindig. Nyilván lehet úgy gondolkodni, hogy ha így végül megütöm, akkor az az én feszültséglevezetésem és hiba. De ettől függetlenül sajnos megütöm néha, amikor már nem bírom cérnával (nagyon türelmes ember vagyok egyébként, tehát nehéz kihozni a sodromból).
@csakférfi: "s mikor ezzel nem ért célt, minősíthetetlen stílusban kezdett beszélni velem. Tiszteletlenül kiosztott - mire én büntetést szabtam ki rá. Megcsinálta, duzzogva.
Közvetlenül utána pedig elhangzott az ominózus mondat."
ideztel, de minek? mennyiben valasz ez a kerdesemre, hogy miert kellett megbuntetni? (hogy utana mi hangzott el a kerdesem szempontjabol erdektelen. ez leesett mar?)
"Jó anya és megerősítésre vágyik ezért posztol."
lehet, hogy jo anya. nem tudom. nem ismerem.
a megerositest rossz helyen keresi. egy blog nem alkalmas ra sajnos.
"Te meg értetlenkedsz."
egy szem kerdest tettem fel egy reszletre vonatkozoan. az egesz tortenethez semmit sem fuztem hozza (se pro, se kontra), de te itt ertetlenkedsz azota is! valaszt persze nem kaptam. (nem toled, mert te ertelemszeruen nem tudhatod.)
@MEDVE1978: "ha próbálok a lelkére beszélni és nem bántom, de ő szarik rá, mert túl van pörögva, akkor nézd ott megy a hülye liberális, biztos mindent megenged a gyerekének."
egyfelol a kulso szemlelok velemenye erdektelen. ki kell zarni oket ilyenkor a fejedbol.
masfelol probaltad mar ilyenkor, hogy mondjuk megoleled es kedvesen beszelsz vele? egy hirtelen hozzaallas valtas igen sokat tud segiteni hiperaktiv gyerekeknel is -- akiknel raasdasul az a legelso gond, hogy nem figyelnek rajuk elegge, ok meg probaljak a figyelmet kikovetelni maguktol.
megutni soha, de soha nem lehet gyereket. egyiket sem. ezen nem is erdemes vitatkozni.
Annyiban van igazad, hogy valamilyen retorzióra mindig szükség van. Nem a szülő és a gyerek konfliktusának megoldása miatt, hanem azért, hogy már gyerekként tanulja meg, a világ bizony visszaüt. Minél hamarabb megismeri ezt a tényt, annál könnyebben beleilleszkedik a világba.
Persze nem feltétlenül kell, hogy a retozió fizikailag, vagy lelkileg fájjon, de legyen súlya.
Elvem szerint a gyereket a születése pillanatától nevelni/szoktatni kell. De nem a saját elvárásainkhoz, hanem a gyerekhez alkalmazkodva. Nem olyannak kell nevelni, amilyenek mi szeretnénk lenni, mert az a hajó már elment.
@csakférfi: miert ne kulonboznenk? Elkuldhetlek a picsaba a kovetkezo kommentemben, de attol meg en szerethetlek mint felebaratom.
Egyebkent pont ezt probalom elerni az anyjanal, hogy hagyja megkapni a pofonokat az elettol, raadasul most meg tet nelkul. A legtobbet az anyjaval kell kuzdeni, o "csak" kihasznalja amit lehet
Érdekes kérdés. Nekem egy "rossz" és egy "normális" fiam van. A rossz olyan típusú, akire az egyik bácsi a buszon azt mondja, hogy milyen nyüzsi, eleven gyerek, a néni meg hisztizik, hogy milyen neveletlen.
Kicsit szkeptikus vagyok a tanácsokat illetően, pedig nagyon sokat kaptam már. Ha meg kellett büntetni, meg kellett büntetni. Utána nem kérsz tőle bocsánatot, ez nyilvánvaló. Megbeszélni meg lehet vele, hogy miért kapta a büntetést. Sajnos nálam olyan is van - és ezt nagyon nehéz szabályozni - hogy megütöm és utána sír. Szülőként ez borzalmas, de még nem láttam olyan embert, akinek nem járt volna el a keze a gyerekemnél szülőként.
Megint ott van a szülő szerepe kérdés. Rengeteg embertől azt hallod, hogy a szülő a döntő stb. Ez valószínűleg így van, azonban szerintem hülyeség a genetikát kizárni. A nagyobb gyerekem már csecsemőként "problémás" gyerek volt, 7 hónapig nem állt be a stabil éjjeli menetrendje. Pokolként emlékezünk az első 6-7 hónapra, míg egy csomó szülőtől csak annyit hallasz, hogy 2-3 hetes a gyerek és már stabilan csak kétszer vagy egyáltalán nem ébred az éjszaka. A srác már kisdedként is aktívabb volt: hamarabb tanult meg felállni, járni, mászni. Két évesen kimászott a játszótér kerítésén. Az aktivitás megmaradt, valószínűleg ADHD-s, brutál energiaszintje van. Sokszor gondolkodtunk rajta, hogy hol basztuk el, éreztettük-e vele, hogy mennyire nehéz gyerek. De szerintem ebben genetika / születés előtti vagy kisbabakori stressz is van, amiért ilyen. (A másik gyerek egyébként tök "normális" hozzá képest, csak együtt képesek szétszedni egy lakást).
Biztos vagyok benne, hogy a gyerekeknél kell büntetés, tehát szerintem a poszter jól csinálta. Nem szabad csodálkozni, hogy sokan ezt is vitatják, bár ez a gyerek téma igen megosztó. Néha nagyon idegesítő a fiam a buszon, visít, valamit meglök stb. Szerintem bármi is történik, az emberek döntő része szarnak fog tekinteni: ha lekeverek egyet neki, akkor egy kegyetlen szülő vagyok, ha próbálok a lelkére beszélni és nem bántom, de ő szarik rá, mert túl van pörögva, akkor nézd ott megy a hülye liberális, biztos mindent megenged a gyerekének.
Engem azért még mindig érdekelne, milyen szülői akaratnak szegült szembe a gyerek konkrétan mivel, és ezért hogyan lett megbüntetve. Különben ennek a történetmesélésnek semmi értelme.
Nekem sokat elárul az a megjegyzés egyébként, hogy "az anyja vagyok, nem a szolgája, nem engedem meg, hogy tiszteletlenül beszéljen velem". Van egy rossz hírem: ha helyesnek tartod, hogy a gyerek a kiszolgálószemelyzettel (pincér,
takarító néni, pénztáros, akárki) tiszteletlenül beszéljen, akkor veled is úgy fog.
@nagyonanyuka: "A kérdés az, hogy - ahogy fentebb említették - vállalod-e a konfliktust, vagy megjutalmazod a gyerek hisztijét. Ha ez utóbbit teszed, akkor viszont számíthatsz rá, hogy még 20 évig ez fog menni..."
Veled is egyet értek, mert van ismerősőm, akinek a 35 körüli gyereke még mindig a szülők nyakán élősködik, pedig mindent megkapott, csak éppen az önálló élethez szükséges rúgást nem.
Hello!
Lehetnél kor miatt a gyerekem, de maximálisan egyet értek veled.
Hozátenném, az ember amikor nevel, sose tudja/tudhatja, hogy mi lesz a végeredmény. Ugyan is olyan nincs. A gyerek mindig változik, alakul, hol előre, hol hátra.
Saját keserű tapasztalás után is azt mondom, hogy jó volt a nevelésem, mert élerte való lett, megállja a helyét, saját mércéje szerint sikeres, boldog ember. Az közömböz, hogy a szüleivel milyen a viszonya, a lényeg, hogy ő jól érezz magát a világban. Mert el kell egyszer szakadni a gyerektől, lelkileg is.
Most mondják egy műsorban, hogy aragóniai Katalin elhagyta a hazáját 20 éves kora körül, és soha nem látta többé a szüleit. Meg sok más ember is hasonlóan járt, de az emberiség ettől még nem halt ki. Attól sokkal inkább ki fog, hogy a szülő lóg a gyereken, a gyerek a szülőn, mert így mindenkinek kényelmesebb az élet.
@Jankove:
Elköszönök....dolgom van!
Zárszóként írom!
Amennyiben a két szülő szereti egymást...hüek...nincsenek játszmák....hazugságok....vagyis jó példával járnak elől. Akkor a gyerek nevelése.....valamire vagy valamiféle elvek irányába ...sikeres. Ha nincs harmónia a két felnőtt közt (manapság eléggé elterjedt az egyetnem értés,válás,hazudozás,vita) a gyereknevelés csőd.
Saját ,anyám,anyósom,nővéreim azok gyerekei erre az "élő " példa.
A pszichomókusok meg....fogják a traumára,génekre...stb.
Minden jót!
Köszönöm a diskurzust!
:)
@csakférfi: „Én anya nélkül nőttem fel”
Hát igen, ez biztosan nehéz szitu lehet, nemcsak gyerekszemmel, de az apa szemével is. Ugyanakkor mégse kallódtál, Ő két szülő helyett terelgetett az egyenes úton.
„Pedig apám szíjjal is megvert.”
Hazudnék ha azt mondanám, hogy ledöbbent az ilyesmi. Néhány évtizede ez a klasszikus nevelés eszköztárába még bőven belefért, manapság már nem divat. Vannak azok a szituációk, amikor a szülő minden nevelési praktikája csődöt mond, és ott áll megfürödve eszköz nélkül. Van aki ilyenkor elkezd egyezkedni, kérlelni, könyörögni, ígérgetni, alkudozni a gyerekkel (ez a nevelés csődjének az előszobája) van aki meg kioszt két kijózanító sallert. Manapság próbálják a pszichomókusok az agyakba plántálni, hogy nincs létjogosultsága a makarenkói módszernek. Szerintem van, természetesen erre nyilván, mint végső megoldásra kell tekinteni, és megfelelő időben élethelyzetben alkalmazni kijózanításként. Az eseted példázza: drákói szigor ellenére azért sikerült felnőtté válni, nem törtél el lelkileg, egészséges családos ember lettél. Egyébként egy egészséges apának ilyenkor nem a kötelező tisztelet kivívása a cél, hanem elkerülni azt, hogy valami visszafordíthatatlan dolog történjen a gyerekével, és ha ennek két pofon az ára, akkor annyi. Ahogy fentebb céloztál rá, a gyerek is jobban jár, ha a szülő adja, mint az ÉLET.
„A "mostani generációhoz "képest pedig jó gyerek voltam.”
Minden nézőpont kérdése, másképp voltunk mi rosszak, mint a mostani gyerekek. A mai gyerekek burokban nevelkednek, kütyük között nőnek fel, lila elképzelésük sincs a való világról, ennélfogva a veszélyérzetük élettapasztalatuk zéró -> sokkal nagyobb veszélyben vannak -> jobban kell óvni őket. Nehéz megtalálni az egyensúlyt, hogy megfelelő szabadságot is adj, de ne legyen azért túlságosan bőre se eresztve póráz.... na asszem ehhez kell érzék.
@Jankove: Legyek ura c.film.
Tanulságos....ha nincsenek gyerekek közelében felnőttek.
Nem erre gondoltam.
Én anya nélkül nőttem fel.
2.5 éves volram amikor elváltak.
Mégis "csakférfi" lettem.
Nem....sorozatgyilkos...nem zseni...nem alkesz...drogos...
Pedig apám szíjjal is megvert.
A "mostani generációhoz "képest pedig jó gyerek voltam.
Ezért mondom....nincs akkora jelentőségünk szülőként mint mi hisszük.
A tudósok pedig statisztikai adatokra és gyerekkori traumákra vannak "kihegyezve".
Kb. a túlélési torzítás hibájába esnek.
Mármint a "szakemberek".
Mellesleg senki nem tudja mitől lesz zseni valaki.
Pontosan azt sem muért sorozatgyilkis.
:)
@Szelid sunmalac:
:)
A nagyobb túl van ezen a "fázison".
:)
Kapott néhány sallert az "élettől". No nem tőlem! Mikor elvettem az anyjukat az anyósom arra kért ne üssem meg a gyerekeket!
4 évig éltek apa nélkül,mivel elváltak.
Ráadásul a nagyobb az anyját okolta emiatt...tettlegesen is kimutatta a dühét.
Nos.....megszenvedtem ezt a 8 évet én is.....hazudnék ha mást állítanék.
Azért...meg van az eredménye. A "dolgok" kezdenek helyükre kerülni.
Ehhez kellett hogy engedjem lázadni és fejjel a falnak menni.
Szóval a türelemhez is kell lelkierő!
Vagyis "kitartás" öregem....együttérzek Veled!
Mégha olykor különbözünk is némely komment kapcsán.
:)
"s mikor ezzel nem ért célt, minősíthetetlen stílusban kezdett beszélni velem. Tiszteletlenül kiosztott - mire én büntetést szabtam ki rá. Megcsinálta, duzzogva.
Közvetlenül utána pedig elhangzott az ominózus mondat."
Nálunk meg "divat" káromkodni....nem büntetendő....sem nem kívánatos.
Jó anya és megerősítésre vágyik ezért posztol.Ez a lényeg!
Te meg értetlenkedsz.
Részemről nincs harag!
:)
Itt igazából arról van szó, hogy az ember bedől-e a hisztinek vagy nem. A hároméves még csak a földre veti magát a boltban, hogy neki akkor is kell az a rózsaszín fagyi, a kilencéves meg beléd döfi a tőrt (az enyém ötévesen akart rendszeresen elköltözni egy másik anyukához). A kérdés az, hogy - ahogy fentebb említették - vállalod-e a konfliktust, vagy megjutalmazod a gyerek hisztijét. Ha ez utóbbit teszed, akkor viszont számíthatsz rá, hogy még 20 évig ez fog menni...
@csakférfi: hjajj de ertelek...az en nevelt fiam 19. Most hiszi azt higy otthon az en hazamban kell kiprobalni az onallo donteshozatalt, mert neki van velemenye
Cpt. Flint 2020.07.24. 12:20:38
Bejegyzés: Azért most már kiköltözhetnének - ZöldreVárva
Cpt. Flint 2020.07.24. 12:08:49
hogy valaki a neki tetsző párral egyből kefélni akar, szerintem nem feltétlenül el/megvetendő. az inkább a kérdés, hogy ezt miért teszi, illetve, hogy ezen a hozzáállásán túl akar-e, tud-e hűséges lenni, van-e elképzelése arról, hogy kivel akar együtt élni és hogyan.
a férfiak a felesleges, megjátszott magakelletést, a játszmázást, puncimegvonást ugyanúgy rühellik, mint az ostoba, viszkető nunijú ribiket.
nem kéretni kell magadat, meg tornáztatni a csávót a kefélésért, hanem saját magadat nagyon komolyan megismerni, saját magaddal békében lenni. ezek után lehet olyat keresni, akivel nem kell megalkudnod és nem akarod megváltoztatni. és ha ilyet találsz, és neki meg te vagy ilyen, akkor fog működni. semmilyen más esetben nem. és ebből a szempontból még az se nagyon számít, mennyit keféltél előtte.
az említett Rizzoval sem az a tény volt a fő gond, hogy mindenkivel lefeküdt... hanem ennek az okai, a bizonytalansága, a társfüggősége, hogy ő maga sem tudta, hogy mit akar, hogy azt hitte, a kapcsolathoz az kell (és elég is), ha szexet ad. ezt nyilván megérzi a másik fél, és ki akar egy totál kialakulatlan, céltalan, kóros személyiséggel hosszú távra tervezni? persze természetesen mindig lesz, aki kihasználja pár numera, cigi, pénz stb. erejéig.
Természetesen a filmben felvázolt jellemek, tulajdonságok, időtartam egyáltalán nem garancia arra sem, hogy Sandy együtt marad a menő csávóval akár csak pár évig is... És a való életben is többnyire inkább kontraproduktív szex késleltetése, az ezzel, vagy akár a másik fél érzelmeivel való játszmázás.
Bejegyzés: A férfiaknak nem a maca kell
muv 2019.06.10. 23:42:29
Bejegyzés: Lányom, nem vagyok a cseléded
MEDVE1978 2019.06.10. 18:09:33
A megütést az agyam tudja, de a kezem nem mindig. Nyilván lehet úgy gondolkodni, hogy ha így végül megütöm, akkor az az én feszültséglevezetésem és hiba. De ettől függetlenül sajnos megütöm néha, amikor már nem bírom cérnával (nagyon türelmes ember vagyok egyébként, tehát nehéz kihozni a sodromból).
Bejegyzés: Lányom, nem vagyok a cseléded
muv 2019.06.10. 17:27:59
Közvetlenül utána pedig elhangzott az ominózus mondat."
ideztel, de minek? mennyiben valasz ez a kerdesemre, hogy miert kellett megbuntetni? (hogy utana mi hangzott el a kerdesem szempontjabol erdektelen. ez leesett mar?)
"Jó anya és megerősítésre vágyik ezért posztol."
lehet, hogy jo anya. nem tudom. nem ismerem.
a megerositest rossz helyen keresi. egy blog nem alkalmas ra sajnos.
"Te meg értetlenkedsz."
egy szem kerdest tettem fel egy reszletre vonatkozoan. az egesz tortenethez semmit sem fuztem hozza (se pro, se kontra), de te itt ertetlenkedsz azota is! valaszt persze nem kaptam. (nem toled, mert te ertelemszeruen nem tudhatod.)
Bejegyzés: Lányom, nem vagyok a cseléded
muv 2019.06.10. 17:24:29
egyfelol a kulso szemlelok velemenye erdektelen. ki kell zarni oket ilyenkor a fejedbol.
masfelol probaltad mar ilyenkor, hogy mondjuk megoleled es kedvesen beszelsz vele? egy hirtelen hozzaallas valtas igen sokat tud segiteni hiperaktiv gyerekeknel is -- akiknel raasdasul az a legelso gond, hogy nem figyelnek rajuk elegge, ok meg probaljak a figyelmet kikovetelni maguktol.
megutni soha, de soha nem lehet gyereket. egyiket sem. ezen nem is erdemes vitatkozni.
Bejegyzés: Lányom, nem vagyok a cseléded
látjátok feleim szümtükkel 2019.06.10. 15:36:43
Annyiban van igazad, hogy valamilyen retorzióra mindig szükség van. Nem a szülő és a gyerek konfliktusának megoldása miatt, hanem azért, hogy már gyerekként tanulja meg, a világ bizony visszaüt. Minél hamarabb megismeri ezt a tényt, annál könnyebben beleilleszkedik a világba.
Persze nem feltétlenül kell, hogy a retozió fizikailag, vagy lelkileg fájjon, de legyen súlya.
Elvem szerint a gyereket a születése pillanatától nevelni/szoktatni kell. De nem a saját elvárásainkhoz, hanem a gyerekhez alkalmazkodva. Nem olyannak kell nevelni, amilyenek mi szeretnénk lenni, mert az a hajó már elment.
Bejegyzés: Lányom, nem vagyok a cseléded
Szelid sunmalac 2019.06.10. 13:45:09
Bejegyzés: Lányom, nem vagyok a cseléded
Szelid sunmalac 2019.06.10. 13:43:13
Egyebkent pont ezt probalom elerni az anyjanal, hogy hagyja megkapni a pofonokat az elettol, raadasul most meg tet nelkul. A legtobbet az anyjaval kell kuzdeni, o "csak" kihasznalja amit lehet
Bejegyzés: Lányom, nem vagyok a cseléded
MEDVE1978 2019.06.10. 12:57:19
Kicsit szkeptikus vagyok a tanácsokat illetően, pedig nagyon sokat kaptam már. Ha meg kellett büntetni, meg kellett büntetni. Utána nem kérsz tőle bocsánatot, ez nyilvánvaló. Megbeszélni meg lehet vele, hogy miért kapta a büntetést. Sajnos nálam olyan is van - és ezt nagyon nehéz szabályozni - hogy megütöm és utána sír. Szülőként ez borzalmas, de még nem láttam olyan embert, akinek nem járt volna el a keze a gyerekemnél szülőként.
Megint ott van a szülő szerepe kérdés. Rengeteg embertől azt hallod, hogy a szülő a döntő stb. Ez valószínűleg így van, azonban szerintem hülyeség a genetikát kizárni. A nagyobb gyerekem már csecsemőként "problémás" gyerek volt, 7 hónapig nem állt be a stabil éjjeli menetrendje. Pokolként emlékezünk az első 6-7 hónapra, míg egy csomó szülőtől csak annyit hallasz, hogy 2-3 hetes a gyerek és már stabilan csak kétszer vagy egyáltalán nem ébred az éjszaka. A srác már kisdedként is aktívabb volt: hamarabb tanult meg felállni, járni, mászni. Két évesen kimászott a játszótér kerítésén. Az aktivitás megmaradt, valószínűleg ADHD-s, brutál energiaszintje van. Sokszor gondolkodtunk rajta, hogy hol basztuk el, éreztettük-e vele, hogy mennyire nehéz gyerek. De szerintem ebben genetika / születés előtti vagy kisbabakori stressz is van, amiért ilyen. (A másik gyerek egyébként tök "normális" hozzá képest, csak együtt képesek szétszedni egy lakást).
Biztos vagyok benne, hogy a gyerekeknél kell büntetés, tehát szerintem a poszter jól csinálta. Nem szabad csodálkozni, hogy sokan ezt is vitatják, bár ez a gyerek téma igen megosztó. Néha nagyon idegesítő a fiam a buszon, visít, valamit meglök stb. Szerintem bármi is történik, az emberek döntő része szarnak fog tekinteni: ha lekeverek egyet neki, akkor egy kegyetlen szülő vagyok, ha próbálok a lelkére beszélni és nem bántom, de ő szarik rá, mert túl van pörögva, akkor nézd ott megy a hülye liberális, biztos mindent megenged a gyerekének.
Bejegyzés: Lányom, nem vagyok a cseléded
Túl sok felhasználó 2019.06.10. 10:09:22
Nekem sokat elárul az a megjegyzés egyébként, hogy "az anyja vagyok, nem a szolgája, nem engedem meg, hogy tiszteletlenül beszéljen velem". Van egy rossz hírem: ha helyesnek tartod, hogy a gyerek a kiszolgálószemelyzettel (pincér,
takarító néni, pénztáros, akárki) tiszteletlenül beszéljen, akkor veled is úgy fog.
Bejegyzés: Lányom, nem vagyok a cseléded
látjátok feleim szümtükkel 2019.06.10. 09:43:50
Veled is egyet értek, mert van ismerősőm, akinek a 35 körüli gyereke még mindig a szülők nyakán élősködik, pedig mindent megkapott, csak éppen az önálló élethez szükséges rúgást nem.
Bejegyzés: Lányom, nem vagyok a cseléded
látjátok feleim szümtükkel 2019.06.10. 09:38:06
Hello!
Lehetnél kor miatt a gyerekem, de maximálisan egyet értek veled.
Hozátenném, az ember amikor nevel, sose tudja/tudhatja, hogy mi lesz a végeredmény. Ugyan is olyan nincs. A gyerek mindig változik, alakul, hol előre, hol hátra.
Saját keserű tapasztalás után is azt mondom, hogy jó volt a nevelésem, mert élerte való lett, megállja a helyét, saját mércéje szerint sikeres, boldog ember. Az közömböz, hogy a szüleivel milyen a viszonya, a lényeg, hogy ő jól érezz magát a világban. Mert el kell egyszer szakadni a gyerektől, lelkileg is.
Most mondják egy műsorban, hogy aragóniai Katalin elhagyta a hazáját 20 éves kora körül, és soha nem látta többé a szüleit. Meg sok más ember is hasonlóan járt, de az emberiség ettől még nem halt ki. Attól sokkal inkább ki fog, hogy a szülő lóg a gyereken, a gyerek a szülőn, mert így mindenkinek kényelmesebb az élet.
Bejegyzés: Lányom, nem vagyok a cseléded
csakférfi 2019.06.10. 07:28:59
Elköszönök....dolgom van!
Zárszóként írom!
Amennyiben a két szülő szereti egymást...hüek...nincsenek játszmák....hazugságok....vagyis jó példával járnak elől. Akkor a gyerek nevelése.....valamire vagy valamiféle elvek irányába ...sikeres. Ha nincs harmónia a két felnőtt közt (manapság eléggé elterjedt az egyetnem értés,válás,hazudozás,vita) a gyereknevelés csőd.
Saját ,anyám,anyósom,nővéreim azok gyerekei erre az "élő " példa.
A pszichomókusok meg....fogják a traumára,génekre...stb.
Minden jót!
Köszönöm a diskurzust!
:)
Bejegyzés: Lányom, nem vagyok a cseléded
2019.06.10. 02:12:38
Hát igen, ez biztosan nehéz szitu lehet, nemcsak gyerekszemmel, de az apa szemével is. Ugyanakkor mégse kallódtál, Ő két szülő helyett terelgetett az egyenes úton.
„Pedig apám szíjjal is megvert.”
Hazudnék ha azt mondanám, hogy ledöbbent az ilyesmi. Néhány évtizede ez a klasszikus nevelés eszköztárába még bőven belefért, manapság már nem divat. Vannak azok a szituációk, amikor a szülő minden nevelési praktikája csődöt mond, és ott áll megfürödve eszköz nélkül. Van aki ilyenkor elkezd egyezkedni, kérlelni, könyörögni, ígérgetni, alkudozni a gyerekkel (ez a nevelés csődjének az előszobája) van aki meg kioszt két kijózanító sallert. Manapság próbálják a pszichomókusok az agyakba plántálni, hogy nincs létjogosultsága a makarenkói módszernek. Szerintem van, természetesen erre nyilván, mint végső megoldásra kell tekinteni, és megfelelő időben élethelyzetben alkalmazni kijózanításként. Az eseted példázza: drákói szigor ellenére azért sikerült felnőtté válni, nem törtél el lelkileg, egészséges családos ember lettél. Egyébként egy egészséges apának ilyenkor nem a kötelező tisztelet kivívása a cél, hanem elkerülni azt, hogy valami visszafordíthatatlan dolog történjen a gyerekével, és ha ennek két pofon az ára, akkor annyi. Ahogy fentebb céloztál rá, a gyerek is jobban jár, ha a szülő adja, mint az ÉLET.
„A "mostani generációhoz "képest pedig jó gyerek voltam.”
Minden nézőpont kérdése, másképp voltunk mi rosszak, mint a mostani gyerekek. A mai gyerekek burokban nevelkednek, kütyük között nőnek fel, lila elképzelésük sincs a való világról, ennélfogva a veszélyérzetük élettapasztalatuk zéró -> sokkal nagyobb veszélyben vannak -> jobban kell óvni őket. Nehéz megtalálni az egyensúlyt, hogy megfelelő szabadságot is adj, de ne legyen azért túlságosan bőre se eresztve póráz.... na asszem ehhez kell érzék.
Bejegyzés: Lányom, nem vagyok a cseléded
csakférfi 2019.06.10. 00:25:43
Tanulságos....ha nincsenek gyerekek közelében felnőttek.
Nem erre gondoltam.
Én anya nélkül nőttem fel.
2.5 éves volram amikor elváltak.
Mégis "csakférfi" lettem.
Nem....sorozatgyilkos...nem zseni...nem alkesz...drogos...
Pedig apám szíjjal is megvert.
A "mostani generációhoz "képest pedig jó gyerek voltam.
Ezért mondom....nincs akkora jelentőségünk szülőként mint mi hisszük.
A tudósok pedig statisztikai adatokra és gyerekkori traumákra vannak "kihegyezve".
Kb. a túlélési torzítás hibájába esnek.
Mármint a "szakemberek".
Mellesleg senki nem tudja mitől lesz zseni valaki.
Pontosan azt sem muért sorozatgyilkis.
:)
Bejegyzés: Lányom, nem vagyok a cseléded
csakférfi 2019.06.10. 00:11:07
:)
A nagyobb túl van ezen a "fázison".
:)
Kapott néhány sallert az "élettől". No nem tőlem! Mikor elvettem az anyjukat az anyósom arra kért ne üssem meg a gyerekeket!
4 évig éltek apa nélkül,mivel elváltak.
Ráadásul a nagyobb az anyját okolta emiatt...tettlegesen is kimutatta a dühét.
Nos.....megszenvedtem ezt a 8 évet én is.....hazudnék ha mást állítanék.
Azért...meg van az eredménye. A "dolgok" kezdenek helyükre kerülni.
Ehhez kellett hogy engedjem lázadni és fejjel a falnak menni.
Szóval a türelemhez is kell lelkierő!
Vagyis "kitartás" öregem....együttérzek Veled!
Mégha olykor különbözünk is némely komment kapcsán.
:)
Bejegyzés: Lányom, nem vagyok a cseléded
csakférfi 2019.06.10. 00:02:54
Bakker.....tele a bakancsom veled!
"s mikor ezzel nem ért célt, minősíthetetlen stílusban kezdett beszélni velem. Tiszteletlenül kiosztott - mire én büntetést szabtam ki rá. Megcsinálta, duzzogva.
Közvetlenül utána pedig elhangzott az ominózus mondat."
Nálunk meg "divat" káromkodni....nem büntetendő....sem nem kívánatos.
Jó anya és megerősítésre vágyik ezért posztol.Ez a lényeg!
Te meg értetlenkedsz.
Részemről nincs harag!
:)
Bejegyzés: Lányom, nem vagyok a cseléded
nagyonanyuka 2019.06.09. 23:14:23
Bejegyzés: Lányom, nem vagyok a cseléded
Szelid sunmalac 2019.06.09. 22:06:22
Bejegyzés: Lányom, nem vagyok a cseléded