Ma a tükörbe nézve borzalmas Szörnyella de Frász bámult vissza rám.   Baszki, akkora táskák voltak a szeme alatt, hogy a balatoni kéthetes nyaralás minden kelléke elfért volna bennük, a szája csúf fintorba torzult, a válla legörnyedt, a többi testrészt meg inkább nem részletezem. Leírva sem lenne…

    Van úgy, hogy az ember lányát elkapja egy örvény, és csak húzza, húzza egyre lejjebb és lejjebb, és a negatív dolgoknak, a rossznak valahogy nem akar vége szakadni. Ilyenkor én dagonyázok egy ideig a saját kis depitócsámban, elküldök a francba néhány embert, hallgatok nyálzenét, nézek…