Nem stílusom a nyílt levél, úgyhogy ez most nem az lesz. Csak egy levél mindenkinek, bárkinek, valakinek... az veszi magára, aki úgy érzi, neki szól.
40 évesen szerelmes lettem.
Nem hittem volna, hogy velem, a cinikussal ez még megtörténhet valaha az életben.
Pedig megesett. Épp a napokban.
Éppen ma olvastam valahol egy mémet, ami arról szólt, ha azzal ráznak le, ,,majd meglátjuk", akkor borítékolhatod, hogy ,,nem" lesz belőle, akármit is az ígéret.
Szívem, vendégeket hívtam! Ez az a mondat, amitől icipicire összeugrik a gyomrom.
A mondat, amitől a szemem azonnal lézersugár pontossággal felméri, mit lát egy idegen, ha belép az ajtón, s mi az, amit villámgyorsan sikálni, suvickolni, elpakolni, bedugdosni, letakarni, lemosni, kimosni, elmosni,…
Régóta blogolok már. Az első évben csetlettem-botlottam, irgalmatlanul rossz bejegyzéseket írtam tele felkiáltójellel - mintha folyamatosan kiabáltam volna, a vessző után sosem tettem space-t és arról, hogy mi a tagolás, fogalmam sem volt.
A trollokat sem ismertem. Azt sem tudtam, mit jelent ez a…