2019. okt 30.

Aki elment, a szívünkben él tovább

írta: NVK
Aki elment, a szívünkben él tovább

#gyász #szeretet #elengedés

karim-manjra-6im5goht664-unsplash.jpg

 

- Anya, kimegyünk a temetőbe? A dédihez? Elmondanám neki, hogy kiesett egy fogam.

Kimegyünk. Mint minden évben...

Nem azért, mert így szokás, se nem azért, mert mit szólnak a szomszédok, ha nem ég a gyertya, ha nincs rendben a sír... Nem ez érdekel.
Azért megyünk, mert nekünk fontos évente egy napon gyertyával is emlékezni. Fontos egy pillanatra megállnunk ott, a csendes, hűvös temetőben és halkan beszélni:

Ugye tudod, hogy gondolunk Rád? Képzeld, mi történt... És tudod, a kicsi akivel te már nem találkozhattál... És az új lakás csodás, bár ott lehetnél...
Igen, a kutyusod jól van... Igen, a házad áll még, fiatal család lakja már, hangos a gyerekkacajtól. Minden héten arra autózunk és rápillantunk. Emlékezünk.
... és tudod... és képzeld... ha ezt láttad volna, mondtad volna: na de husom!

Jaj, szinte hallom, ahogy mondod, Papika...

- Anya, odamegyünk ahhoz az elhagyott sírhoz is? Tudod, ahogy szoktuk! Gyújtsunk gyertyát mindenkinek, akire már senki nem emlékszik! Anya, én küldök egy gondolatot most minden elfelejtett embernek, mert ma ők is fontosak.
Anya, ne sírj! Gyere, fogd a kezem! Gyere, gyújtsunk gyertyát mindenkinek. S otthon még egyet a kedves állatokért is, akik elpusztultak. Nekik is jár egy gondolat ma. - és csak mondja, mondja a kislányom, én meg örülök, hogy érző, jó szívű gyerek.

Kimegyünk, minden évben a temetőbe és meggyújtjuk az emlékezés kicsi lángját ott is, mint ahogy gyújtunk egy gyertyát otthon is. Így tisztelgünk.

De emlékezni minden nap emlékezünk. És minden nap szeretünk.

Hisz a szeretet a halállal nem ér véget. Továbblépünk, mert muszáj, de az aki elment, a szívünkben él tovább.

Szólj hozzá

önazonosság